Rögös utunk a családdá válás felé – 3.rész

A csodák valóban léteznek…

Ott hagytuk abba az előző résznél, hogy 2018 nyarán kiderült, hogy nincs is polipom és igazából fölöslegesen végezték el rajtam a beavatkozást. Hurrá. De sebaj, minden okkal történik.

Ezt követően viszonylag eseménytelen évet írtunk az előzőekhez viszonyítva, mert csak vártunk. Mint korábban említettem októberben megkaptuk a lombikról a levelet, hogy minden okés és majd hívnak a klinikáról az időpontunkkal. A fő halogatást az okozta, hogy új törvényt fogadtak el Máltán, miszerint most már itt is lehet embriót fagyasztani. Eddig ezt nem lehetett és ez új eljárásokat jelentett, új gépek beszerzését és többek között a kórház ezen részének kibővítését. Ezért hiába kerültünk volna rá ebben az évben ez most halsztódik. A várakozás folytatódik…Egy biztos. Ez az egész a türelemre nagyon jól megtanít.

Vártunk egészen 2019 április 28-ig, amikor is olyan fajta csoda történt velünk, amire egyáltalán nem számítottunk, sőt szerintem titkon kicsit mind a ketten feladtuk, hogy ez valaha megtörtenhet.

 

ÁLLAPOTOS LETTEM!!!

Egyikünk se igazán fogta fel, hogy az a kettő csík a teszten tényleg valós. Már 9 napot késett, de úgy voltam vele, hogy ez nem jelent semmit, mert az endometriózis miatt néha tényleg teljesen kiszámíthatatlan volt a havim, bár most ez valóban hosszas késés volt mégsem fordult meg a fejemben, hogy ez állhat a háttérben. Sógornőmmel beszélgettem, mikor mondtam neki, hogy mi van meg, hogy egy hete úgy fájnak a melleim, hogy megőrülök. És tudom, hogy sokan most fogják a fejüket, hogy de bolond vagyok, hogy nem gondoltam erre, de az én történetemmel tényleg nem hittem, hogy ez lehetséges. Nos az ő javaslatára csináltam egy tesztet hiszen így legaláb tudjuk, hogy mi a helyzet és hogyan tovább.

Volt is itthon tesztem, másnap reggel megcsináltam és nem hittem a szememnek. A terhes csík előbb kirajzolódott, mint a tesztcsík. Azt írják várjunk 3-5 percet, hát az enyém kb. 5-10 másodperc után erős lett. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Az érzések, amik akkor elöntöttek, fantasztikusak voltak. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy még csak el sem sírtam magam (pedig meg voltam róla győződve, hogy ha ez bekövetkezik, akkor sírni fogok). Csak néztem ki a fejemből, bámultam a tesztet és mosolyogtam. Abban a pillanatban minden hitemet visszakaptam, újra hittem, hogy csodák léteznek.

Ez egy vasárnap reggel volt, később indultunk volna eperfesztiválra így viszonylag korán teszteltem szerintem fél7 fele. Mikor megláttam az eredményt elkezdtem kiabálni a Bazsinak – aki szegény úgy megijedt, mert nem tudta, hogy mi van – hogy azonnal jöjjön a fürdőbe. Ő se akarta elhinni, de aztán szépen lassan kezdtünk hozzászokni a gondolathoz, hogy megtörtént, jön a mi kisbabánk és végre hárman leszünk. Azt hiszem ennél szebb szülinapi ajándékot nem is kérhettem volna. április 30-án van a születésnapom, azt hiszem életem legcsodálatosabb meglepetése volt ez a 2019-es.

Május 7-én mentünk a magándokihoz ultrahangra. Megállapította a terhességet, saját maga is nagyon örült nekünk, hiszen tudta min mentünk keresztül. (Erre az időre már lecseréltük a magyar orvost máltaira. A legfőbb oka az volt, hogy őhozzá tartoztam a kórházban és mivel volt magánklinikája, logikus volt, hogy hozzá járjak. Hiszen pontosan tudta a kórházi történetemet is, tehát sokkal hatékonyabban tudtunk együtt dolgozni.) Volt szívhang, pedig még csak 6. héten voltunk és láttuk a pici babót. Elkezdtünk tervezni. Elkezdtünk egy olyanfajta boldogságot érezni, amit még soha.

Volt repjegyünk május 17-ére Magyarországra, mert a nagyim 80.szülinapjára repültünk haza. Gondoltuk ez egy tökéletes alkalom lesz arra, hogy a szűk családdal megosszuk a hírt. Ha már pont így alakult, hogy épp utazni fogunk, akkor inkább személyesen mondjuk el, hiszen olyan jó lesz látni a szüleink, testvéreink és a többiek örömét is.

Május 10-én, pénteken, elmentünk vacsizni, ahol elkezdtem érezni, hogy szúr a hasam, kicsit fájdogált. De azon kívül, hogy kicsit kellemetlen volt nem sokat foglalkoztam vele.

Másnap nálunk találkoztunk barátainkkal, akiknek mindenképpen el szerettük volna újságolni a hírt, ám az este vége fele, úgy fél10-10 óra körül mikor kimentem a WC-re bekövetkezett, amitől a legjobban rettegtem…véreztem. De nagyon. Nem tudtam mi legyen, nagyon megijedtem. A jó dolog abban, hogy Bazsival majdnem mindenben ellentétei vagyunk egymásnak, hogy ő most is iszonyat higgadt tudott maradni. Egyből elkezdett az interneten googlizni és sok sok olyan sztorit talált, ahol véreztek állapotos nők, de megmaradt a baba és ezekkel a történetekkel próbált némi hitet önteni belém, miközben már úton voltunk a kórházba a sürgősségire…

Folyt köv.

_{Borítókép forrás: pexels.com}