A várva várt műtét – Rögös utunk a családdá válás felé – 9.rész

Beszámoló 1. rész

Kezdem azzal, hogy egy nappal a műtétem előtt, hétfőn reggel, el kellett mennem a koronavírus tesztre (PCR – amikor feldugják azt a nagyon hosszú fülpiszkálónak látszó valamit az orrodba). Ahogy korábban is írtam, rettenetesen tartottam tőle. Esküszöm jobban féltem, mint a másnapi műtéttől. Tudom, hogy ez nagyon béna, de hát így volt. Még este is ezzel álmodtam és nem viccelek, de álmomban szabályosan éreztem a fájdalmat, amikor feldugták és kihúzták az orromból a mintavevő cuccost. Na ezek után indultam el reggel és hála az égnek ez most a sok hűhót semmiért való érzés volt, ugyanis hip hop kész voltam és még csak nem is fájt. Egy ici pici kellemetlenséget éreztem de ennyi. Szerintem az egésszel 10 másodperc alatt készen voltam. Tudom, hogy sokmindentől függ az, hogy kinek milyen az élmény, de örülök, hogy ezt ennyivel megúsztam.

Aztán az igazi móka másnap kezdődött. Reggel 6:00-ra kellett a kórházba mennem. Felirányítottak minket a harmadik emeletre, ahol elfoglalhattam a szobámat. Az éjszakai ügyelet managere egyeztette,illetve felvette a még hiányzó adatokat. Elmondott minden információt, amire szükségem van és befejeztük az adminisztrációt. Megkaptam a kórházi divatos outfittemet és már mehettünk a műtő előkészítőhöz. Mielőtt azonban a műtétre rátérek muszáj elmesélnem azt a fajta meglepetést és döbbenetet, amit akkor éreztünk mikor beértünk következő két napi kis szállásomra. Mert ez inkább hasonlított egy szállodai szobára, mint egy kórházi kórteremre. Akit műtöttek már magankórházban, annak biztosan nem lesz nagy szám, de nekem ez volt az első ilyen és akármilyen morbidul is hangzik, nagyon tetszett. Mondom mindezt úgy, hogy Máltán az állami kórház is nagyon igényes, jó az ellátás, kedvesek a nővérek, van napi háromszori étkezés és napközben ötször kávé-tea.

Szóval miután beléptünk azért nagyon megnyugodtam, hogy itt jó lesz a műtét után ébredezni és sokkal könnyeb lesz gyógyulni. De beszéljenek inkább a képek helyettem:

Tehát a műtét előkészítőbe még 7:00 óra előtt leértünk, ahol megvártuk az altató orvost, aki kikérdezett pár dologról majd az én orvosom is megjött. Elmondta a beavatkozást részletesen és megbeszéltünk minden felmerülő kérdést. Van egy nagyon fontos dolog: mégpedig az, hogy mikor bementem a műtétre még nem tudtam, hogy csak laparoszkópiám lesz vagy pedig nagyműtét, ahol fel kell vágnia az egész hasamat. Hogy miért is? Nos előtte nap találkoztam a dokimmal egy utolsó ultrahangra és ott elmondta, hogy mivel már három éve is a jobb petefészkemben volt egy ciszta és most is, úgy tűnik a bal nagyon szép és ép, jobban járok, ha kiveszi a jobb petefészkemet. Mert így a bal teljesen átveszi a jobb szerepét és a megtermékenyülés szempontjából sokkal jobban járnék és nagyobb lenne az esélyem. Ott akkor hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Szóval ezt még másnap reggel ismét átrágtuk úgy, hogy Bazsi is velem volt és megbeszéltük, hogy bízunk benne és tegye, amit jónak lát. Aranyos volt, mert így búcsúzott el:

„Andrea bármi legyen is és bárhogy alakuljon egy dolog biztos: a termékenysége szempontjából mindenképpen előnyösebb állapotban fog a műtőből kijönni!” Ez azért nagyon jól esett.

Utánna jött a nővér és bekísért a műtőbe. Felfeküdtem a műtőágyra, ahol egyből elkezdték intézni a szükséges dolgokat és utánna adagolni az altatót. Az egész kórház területén maszkot kell hordani a COVID miatt ezért nagyon furcsa volt, hogy maszkban kellett felfeküdnöm az ágyra. Még meg is kérdeztem a nővért, aki bekísért, hogy mit csináljak a maszkkal? Mondta, hogy hagyjam csak magamon, jó helyen van az. Ekkor elgondolkozdtam, hogy mondjuk így érdekesen fogják rám rakni az oxigén maszkot, de mint kiderült természetesen a maszkomat levették és kicserélték az oxigénmaszkkal. De én erre már nem emlékszek egyáltalán. Ezután már csak a kellemes kábulat volt és a kórteremben ébredés.

A műtét után

A műtét kicsit hosszabbra sikeredett, mint bárki gondolta és mint, ahogy a doki tervezte. Ennek oka, hogy rengeteg endometriózist talált mindkét petefészkemben és a méhemben is. Ennek következtében azonban a petefészkem megmaradt, mert a másik nem volt annyira ép, mint azt előtte gondoltuk, hiszen ezeket ultarhangon nem lehet látni. Viszont a cisztát teljesen sikerült eltávolítania és leszednie a petefészek faláról. Műtét után ő egyből felment a szobámba és a Bazsinak elmondott mindent és azt is, hogy mennyire nagyon elégedett a végeredménnyel. Örült neki Bazsi is, pláne, hogy már nagyon aggódott, hogy mi történik és miért nem vagyok még ott. Ezt követően nagyjából fél óra múlva toltak fel, amiből csak annyira emlékszek, hogy mikor felébredtem (szerintem ez még a műtőben) megint rettenetesen fáztam (mint mindig…ez valahogy mindig így van nálam) és utánna meg már csak arra emlékszek, hogy a szobában fekszek és látom Balázst, aminek nagyon örültem. Ahogy éledeztem és kezdtem egyre jobban magamhoz térni a jobb vágásnál a fájdalmat is egyre inkább éreztem. Nagyon fájt a hasam. Egy nagyon erős szúrást éreztem. Később kiderült ez azért is volt, mert volt egy cső bevezetve, hogy a váladék ott folyjon ki. Természetesen még órákon keresztül álmos voltam és kicsit kába is. Hol ébren voltam, hol bealudtam.

Majd ebéd környékén ismét megtapasztaltuk milyen szuper magánkórházban betegnek lenni. A nővér mondta, hogy hozzák majd az ebédemet, ami egy három fogásos menü. Jól hangzott, de azért megfordult a fejemben, hogy én azt mégis hogy fogom megenni? Műtétek után általában kis kekszet, vagy szendvicset vagy valami egyszerűt kaptam eddig mindig. Viszont szerintem erre ő is gyorsan rájött mert visszajött hozzám megkérdezni, hogy mit szólnék, ha inkább szendvicseket hozna és azokat szépen elrágcsálom. Ennek azért is örültem, mert tudtam, hogy nekem az pont elég lesz. Így is órákon keresztül majszolgattam. Nézzétek csak milyen guszta volt ez is:

Hogy ne legyen túl hosszú ez a bejegyzést majd folytatom a héten az „élménybeszámolót”, hiszen még csak a nap felénél járok és még messze a vége…

Puszi pá addig is és vigyázzatok magatokra!

A folytatást itt elolvashatod!

_{Borítókép és második kép forrása: www.pexels.com}