A várva várt műtét folytatása – Rögös utunk a családdá válás felé – 10.rész

Beszámoló 2.

Beszámoló onnan folytatódik, hogy megjött az ebéd. Ha lemaradtál az első részről, itt bepótolhatod.

Ebéd után szerencsére eléggé eseménytelen volt a napom. Sokat pihentem illetve még egyszer átkötötték a jobb oldali sebemet. Amikor először felkeltem, hogy elmegyek mosdóba az kínkeserves volt és a Bazsi szerint még nyugodtan feküdhettem volna tovább, de őszintén szólva annyira nagyon fel akartam már kelni az ágyból. Mivel a hasamat három helyen vágták fel, így ez elég nehezen ment, de egy kis segítséggel sikerült és bár csigalépésekben, de odaértem a fürdőhöz. Aztán itt jött a hirtelen felismerés, hogy tényleg maradnom kellett volna, mert majdnem elájultam de még hányingerem is lett. Igyekeztem visszafeküdni és utánna nyugton maradni még egy ideig.

A kórházi ellátás

Négy óra körül jöttek megkérdezni, hogy kérek e kávét vagy teát. Természetesen kávéztam és Bazsi is. Ezen nagyon meglepődtünk, hogy nem csak engem, de őt is szépen kiszolgálták és még cuki kis sütiket is kaptunk a kávénk mellé. Sokat beszélgettünk a délután maradék részében. Bár megengedték volna, hogy ott aludjon velem Bazsi, mi nem sok értelmét láttuk. Jól voltam és amúgy jó kezekben. Nagyjából 10 óra körül hazament én pedig megpróbáltam aludni.

Az éjszakám és a földrengés

Sajnos nem ment nagyon könnyen. Inkább szakaszosan aludtam és kb kettő – három óránként felébredtem. Így volt ez 3 óra magasságában is hajnalban. Majd egyszer csak azt érzem, hogy mozog az ágy, de úgy rendesen. Nem igazán tudtam mire vélni. Arra gondoltam, hogy szomszéd szobában (ami valami tároló helység volt) pakolásznak, csak azt furcsáltam, hogy miért hajnali 3kor. De többet ezzel nem is foglalkoztam és megpróbáltam aludni. Reggel 6-kor jöttek vérnyomást, hőmérsékletet mérni és akkor kérdezi a nővér, hogy éreztem e a földrengést este? Mondom, áááá, hogy az az volt 😀 Akkor éreztem, csak nem tudtam mi ez.

Kiderült ugyanis, hogy este egy 4,5-ös erősségű földrengés volt a kb 10km-re Máltától. Na hát akkor most már ilyenben is volt részem.

Az orvosi konzultáció eredménye a folytatásról

Kicsit később megérkezett a reggelim és ahogy beleharaptam a kis lekváros kenyerembe, belépett az orvosom. Nagyon jót beszélgettünk, elmondta nekem is azokat, amit a Bazsinak, hogy nagyon nagyon elégedett a műtétnek a kimenetelével, stb. Ezt még elemezgettük egy kicsit majd elmondta, hogy most jön az utókezelés és szeretné, ha egy hat hónapos hormonkúrát csinálnék. Ez annyit jelent, hogy mesterséges klimaxot fognak előidézni, teljesen leállítják a ciklusomat fél évre. Ez azért lenne fontos, mert így nagyon szépen meg fogok tudni gyógyulni belsőleg a műtét után, illetve nem jön majd vissza egyből az endometriózis, hiszen így nem lesz ösztrogén termelésem. Bevallom először, mikor ezt meghallottam, megijedtem. Fáradt is voltam, nem is igazán tudtam mit reagáljak, meg hát na…ijesztően hangzik. De később utánna olvastam és rájöttem, hogy a kezelés, amit javasol tényleg egy hasznos lehet. Nagyon megbíztam az orvosomban és hittem neki, hogy ez jó.

Mi pedig úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk ezt a hat hónapot és bevállaljuk. Lesz, ami lesz. Közben pedig megint tökéletesen működik amúgy az időzítés, hiszen így kaptunk egy kis időt, hogy a hazaköltözéssel foglalkozhassunk. Azzal, hogy megteremtsük a saját kis otthonunkat Magyarországon is, újra belerázódjunk a magyar életbe. Így nem kell stresszelni és egyből azon aggódni, hogy akkor lombik, hol, merre, nem ismerek orvosokat, azt se tudom hol kezdjem. Szóval mi végülis örülünk most ennek a „pihinek”.

Azóta pedig már nagyon szépen gyógyulok. A varratokat is kiszedték, a sebek már alig látszanak. Én pedig visszatértem a régi formámba. Egy hét múlva pedig költözés haza! Alig várjuk! De az majd egy másik beszámoló témája lesz!

---

_{Képek forrása: www.pexels.com}