A mi történetünk,  Családalapítás

Rögös utunk a családdá válás felé – 7.rész

Ez a folytonos várkozás már kezd kikészíteni

A vetélésem után mennem kellett volna egy ultrahangos vizsgálatra és egy rutin ellenőrzésre a kórházba, ám ezek az időpontjaim törölve lettek a koronavírus miatt, de én sem éreztem azt, hogy szeretnék a sok beteg ember közé menni. Így az orvossal egyeztettük, hogy jól vagyok, nincsenek fájdalmaim, maradhatok otthon de a privát praxisába egy ultrahangra menjek el, hogy megvizsgáljon és megbeszéljük a következő lépéseket.

Kettő vetélés után már feltételezhető, hogy valami a beágyazódás környékén nem stimmel (persze tudom, hogy ezen kívül sok minden más is lehet, de most ezt feltételezzük leginkább) ezért beutalt egy úgynevezett Miscarriage Clinicre, azaz meddőségi/vetélési klinikára. Itt a jelenleg felkutatható vetélési okokat végig fogjuk vizsgálni. Ide mentem volna április 6-án de ez is elmaradt.

A várakozás az agyamra megy. Hozzá tartozik a történethez, hogy a vírus miatt én elveszítettem a munkámat, de szerencsére ez most jól sült el. Már amúgy is kezdett elegem lenni és jól esik egy picit pihenni azok után, ami az elmúlt egy évben lezajlott velünk. Tudok egy picit magunkra fókuszálni és átgondolni, hogy mik is a fontos dolgok az életben. Ezzel egyidőben viszont egyre többet gondolkodtam, ami ilyen időkben, mikor semmit nem lehet intézni nem a legjobb. Idegesített, hogy nem tudom mi van, nem tudom mi lesz, mikor lesz. A napok telnek, haladni akarok, tudni akarom a tervet. Azt a bizonyos tervet, ami mindig életben tart. Én már csak ilyen tervezős fajta vagyok. Tervezem az utazásainkat, a mindennapjainkat, a családalapításunkat. Persze a dolgok ritkán történnek úgy, ahogy tervezem őket és ezzel semmi baj nincs, de legalább vannak terveim. Az elmúlt három hónap azonban kinyírta ezt. Nem tudok és nem is lehet tervezni.

Egy kis reménysugárt adott a május 8-i időpontunk a dokimhoz. Ismét van a jobb petefészkemben egy 7cm-es ciszta…azaz pontosabban kettő darab egymáson. Egy 5cm-es és egy 2cm-es. 8-án elmondta az orvosom, hogy nincs mese azt ki kell venni ez már nem opcionális, mert túl nagy. Jó fej volt a dokim, mert felírt pár vérvizsgálatot, amit már el tudunk kezdeni. Sajnos a virus miatt azonban cask június 30-án mehettem, mert addig csak sürgősségi eseteket fogadtak. Utánna felpörögtek az események, mert behívott az orvosom a klinikára miután megkapta a vérvétel eredményemet. Kiderült, hogy az Anti B2 Glükoprotein eredményem nagyon magas és ez okozhatja a vetéléseket. Még sok vizsgálatom lesz, de ez egy jó kiinduló pont. A vérvizsgálatot 12 hét múlva meg kell ismételni. Ha minden más eredményem jó lesz, de ez még mindig magas, akkor jó eséllyel ez az oka a vetéléseknek és a jó hír, hogy ezt lehet kezelni.

Augusztus 20-án mentem volna a kórházba, hogy megkapjam az időpontomat a laparoszkópiás műtétre. De a növekvő koronavírus számok miatt Máltán ismét nem lehet a kórházba menni, semmilyen nőgyógyászati időpontot nem adnak és csak állapotos anyukák mehetnek az időpontjaikra. Úgyhogy megint csak várakozunk…

Folyt köv itt!

Képek forrása: www.pexels.com

Leave a Reply

Your email address will not be published.