Rögös utunk a családdá válás felé – 2.rész

A folyamatos meglepetések ideje

Miután kiderült, hogy endometriózisom van és egy jó nagy 5,5cm-es cisztát is kiműtöttek belőlem kicsit mélyebben beleástuk magunkat a témába, hogy ez mit is jelent. Az év nagy része ennek kutatásával telt.
Arról, hogy mi is az az endometriózis bővebben itt olvashatsz.

Mivel a műtét után minden rendben volt, zöld utat kaptunk a próbálkozásra (természetesen a műtét után 3 hónapot várni kellett). Azonban csak nem történt semmi. Ekkor az orvos azt mondta, hogy ez már nem nőgyógyászati probléma, hanem termékenységi ezért adott egy beutalót, hogy menjünk és regisztráljunk be a lombik programba. Mivel Máltán a lombik ingyenes ezért millió papirt kellett benyújtani és igazolni, hogy jogosultak vagyunk rá. Ez egy nagyon sok körös és nagyon fárasztó folyamat volt, de tudtuk, hogy miért küzdünk így nem volt kérdés, hogy kitartunk.

 

2018 Áprilisa körül kezdtük el az ügyintézést, vérvételeket, mindenféle vizsgálatokat. Mindenki azt mondta, hogy kb. fél év mire sorra kerülünk. Ami nagyjából igaz is volt, mert 2018 Októberében kaptuk meg azt a levelet, hogy minden rendben, mindent elfogadtak es hamarosan hívnak minket egy időpontra.

---

Tehát vissza oda, hogy 2018 év elején, amikor a lombik miatt jártunk mindenféle vizsgálatokra az egyik ultrahangon észrevettek valamit a méhemben. Még az orvosoknak is feladta a leckét, de két három vizsgálat után, ahol mindháromszor más vizsgált meg arra jutottak, hogy polipom van a méhem falában. Ezt amúgy még az otthoni nődokim is megerősítette. Azt is elmondta, hogy az első körös próbálkozásaink teljesen feleslegesek voltak, mert esélye nem lett volna a petesejtnek, hogy beágyazódjon. De abban mindenki egyetértett, hogy ki kell venni, onnan ezt el kell tüntetni.

Így a nőgyógyászat egy újabb “csodájának” kezdtem el utánna járni, mert lehet csak én vagyok ennyire tudatlan, de fogalmam sem volt, hogy mi az a polip. A műtét májusra volt tervezve és ez most “csak” egy hiszteroszkópiás beavatkozás volt, azaz méhtükrözés.

Már ismertem a járást és ismét egy kora reggeli időpontot kaptam, aminek nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy akkor ha minden jól megy még aznap haza is mehetek. Érdekes volt, hogy ismét nem találtak valamit a kórházban, most éppen az EKG felvételemet. Enélkül pedig nem engednek altatni. Így a nővérek ráálltak a keresésre és az egyik dokim lejött, hogy beszéljen velem. Furcsa volt, mert kérdezgetett pár dolgot, de nem tipikusan olyat, amit szoktak. Akkor nem tudatosítottam neki nagy jelentőséget.

Ismét már a műtőelőkészítőben voltam, amikor teljesen filmbeillő jelenet játszódott le. Az altatóorvos már felrakta a szalagot a karomra, amivel megduzzasztják (?!) az ereket, hogy könnyebb legyen beadni a kanüllt. Már kereste a vénámat, amikor az orvos beront és kiabál, hogy “ááááállj. Azonnal álljunk le! Nem lesz műtét…azaz a műtét elhalasztva!”

---

Képzelhetitek, hogy mit éreztem. Hirtelen azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, hogy ez komoly vagy csak valami vicc?! Mi a fene törtent nem egészen egy perccel ezelőtt???

Ezután elmagyarázta a doki, hogy amikor meglátott nagyon sápadtnak talált és elrohant az utolsó véreredményemért, hogy megnézze a hemoglobinom értékét. Jól sejtette. Annyira alacsony volt, hogy ha bevisznek a műtőbe egy teljesen fölösleges vérátmölesztést kockáztatunk meg. Elmagyarázta, hogy ez nem életmentő műtét most és nem is annyira sürgős, hogy meg kelljen csinálni. Őszintén szólva nagyon zaklatott voltam, hiszen tudtam, hogy ez megint hónapokkal tolja el azt a bizonyos “babaprojektet”, de emellett 100%-ban egyetértettem vele.

Így a következő hónapokban azon kellett dolgoznom, hogy a hemoglobin szint felmenjen legalább a normális intervallum also határáig. Ehhez kaptam Globifer Forte-t, emellett vettem cékla kapszulát és próbáltam az élelmiszerek közül is azokat fogyasztani, amik tartalmaznak vasat. Az öröm az ürömben, hogy ez volt az az időszak, amikor megszerettem a vörösbort ?

Az új műtét időpontja 2018 június 21 volt. Addigra sikerült megnövelni a hemoglobint. A műtéttel ezúttal minden rendben ment szerencsére és most a beavatkozás után egyből jött az orvos. Elmondta, hogy minden rendben volt, de nem találtak semmit a méhemben, így csináltak egy egészségügyi “kaparást”, de polip nincs…

Ezt el tudjátok hinni? Én kezdtem azt érezni, hogy egy jófajta könyv szereplője lettem…

Folyt köv.

_{Képek forrása: pexels.com}